PLÉBÁNOS

 

 

1972 december 24-én születtem Sepsiszentgyörgyön.
A Mikes Kelemen Líceumban érettségiztem 1991-ben.
Szüleim Csaba és Berta, van egy testvérem, családos.
1998 június 21-én szenteltek pappá Gyulafehérváron,
12 társammal együtt.
2002 szeptembere óta Marosvásárhelyen élek.

18 éves koromban egyszer úgy éreztem, mintha maga Isten szólított volna meg. Nem tudom miért, el kezdtem nagyobb összefüggéseiben látni ezt a világot és benne önmagam sorsát. Nem pontszeru esemény volt ez, inkább egy hosszabb folyamat kezdodött el akkor bennem, ami még ma is tart. Egy ero ragadott magavál, de inkább úgy szeretem mondani, hogy Isten kegyelme. Isten emelt fel, és O kezdte irányítani életem alakulását.

 

Életem értelmét a papság szentségében kapott küldetésben, az emberek szolgálatában találtam meg a katolikus egyházban. Hiszem, hogy életünk több, mint a születés és a halál közé ékelt néhány esztendo, hogy vágyaink, lelkünk túlmutat e világon, és hogy a sokféle fájdalom ellenére sok jót tehetünk ebben a világban.

 

Nem szeretem a lehangoló, jövotlen világképu, sokszor világvéget váró vagy földi élet ellenes, pesszimista életszemléletet. Tudom, hogy a tiszta búza és a konkoly együtt nonek, hogy a fény és az árnyék egymás mellé igazodnak. Minden ember lelke mélyén jó, nekünk nincs más feladatunk, mint hittel, reménnyel, szeretettel segíteni az isten-teremtette világból és az egyes emberek, köztük saját életünk benso magjából életre kelteni a sok jót, amit bensoleg ott rejlik mindnyájunkban. "Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte".

Szeretek lelkes lenni, lelkesíteni, embereket egymás közelségébe varázsolni. Példaképem Jézus Krisztus, aki az embert tartotta a legdrágább kincsnek, nem a törvény betujét, a szokásokat. És példaképem Szent Pál apostol, aki közösségek felépítésére tette fel életét. Papi hitvallásom sem egyéb, mint egyszeruen csak ott lenni Isten családjában,  testvérként a testvérek között, de az Atya példájára, atyaként, papként dolgozni is azért, hogy az létre jöjjön, fennálljon és boldogítson. Amit tehetek a magam eszközeivel, de foleg Isten kegyelmével igyekszem ennek érdekében mindent megtenni. Ajándék mostani életemben, hogy értékes, jó emberekkel vagyok körbevéve. Zavar, ha nem tudok néha a fájdalmaimmal mit kezdeni, ha a felépülo várat nemcsak külso erok, de bensoleg, saját hadtestembol is támadják. Zavar, amikor korlátaimat tapasztalom meg vagy konfliktusba keveredek emberekkel. Ilyenkor jól jön egy igazi imádság, eroforrásom egy bemutatott szentmise, egy csendes szentségimádás, de egy látogatás is valamelyik testvérnél.

 

Rómában II. János Pál szellemiségét a nevével jelzett Intézetben ismerhettem meg. Azóta a családpasztorációban szolgálok. Jelenleg a marosvásárhelyi Szent Család Templom és Plébániaközpont felépülésénél bábáskodok - a többi testvéreimmel együtt. Ezt és a hátralevo életemet a lelkek javára és Isten dicsoségére ajánlom fel.

 

Szénégető István

AKTUÁLIS

nincsenek hírek ebben a listában