LELKIPÁSZTORI ASSZISZTENS
Egy öt gyerekes család, második gyermekeként,
szüleim Ilyés Antal és Erzsébet nagy örömére,
1975 márciusában megszülettem,
Gyergyószentmiklós városában.
Itt jártam középiskolába, majd érettségi után
egy rajz-tervezo technikumot is elvégeztem.
Drága édesanyám, sokat imádkozott azért, hogy a bátyám pap legyen, de több próbálkozás után
sem sikerült neki, mert családot akart. Mi együtt jártunk Szt. Ignác-i lelkigyakorlatokra a gyergyói Csíki-kertbe.
Egy lelki gyakorlat után amely annyira jó volt hogy nem is akartunk haza menni, Nemes Ödön atya ki kellett seperjen onnan.
Itt született meg bennem a vágy, a szerzetesi életre. Ettol a gondolattól én magam is megijedtem, hiszen addig én is
egy öt gyerekes családról álmodtam. Elsoként a bátyámmal osztottam meg az elhatározásomat, és a továbbiakban is o volt az egyetlen,
aki ebben támogatott. Haza mentünk, a szüleim elé álltam a döntésemmel. Természetesen mindannyian kiborultak, és próbáltak meggyozni,
hogy ez nem nekem való. Elmondtam döntésemet a barátnomnek is, de o sem értet meg. Elmeséltem nagyapámnak,
akivel igazi mély kapcsolatom van, de o rögtön azt mondta nekem, hogy nem fogom kibírni ezt az életformát, mivel a természetem,
az egyéniségem annyira nem oda illo: egy elég temperamentumos, szervezkedo, kommunikatív, vidám ember vagyok.
Mivel azok, akik nagyon közel álltak hozzám, döntésemnek nem örültek egy kerek évig egyedül a jó Istennel beszéltem errol.
Közben kerestem a közösséget ahol örömben a jó Istent és az embereket szolgálhatom, ahol lelkigyakorlatos élményeim,
ima tapasztalataim mélyülnek. Kerestem azokat, akik nem viselnek szerzetes ruhát, és közösségben élnek.
ereso utam a Segítonovérek közösségéhez vezetet. Nagyon megfogott az, hogy életükkel, imájukkal, munkájukkal segítik
azokat az élo és meghalt embereket, akik a tisztulás útján vannak. Arra törekednek, hogy, az embereket a jó Istenhez vezessék.
Döntésemmel olyan boldog voltam, akkora békesség és öröm volt bennem, hogy senki nem tudott eltéríteni, pedig igen nehéz dolgokat kellett,
barátaimtól és családomtól elviselnem. Egyszer édesanyám ellenkezésére válaszként egy kérdést tettem fel neki, hogy miért nem gondol arra,
hogy a bátyám helyett engem választott ki a jó Isten? Fogadja el, hogy én így boldog vagyok, és imádkozzon értem.
Szerzetesi életem kezdetének nehéz perceiben gyakran merítettem erot édesapám szavaibol, amelyeket az elutazásomkor mondott nekem:
„Te most egy életdöntést hoztál, amelyben remélem boldog leszel, de ne feledd, hogy bármi történjék is, az otthonod vissza vár.”
Nyolc évi külföldi rendi képzés, közösségi és pasztorális tapasztalatok után, örökfogadalmamat, itthon a Marosvásárhelyi
Keresztelo Szt. János templomban ünnepeltem, két másik novértársammal együtt. Itt már édes szüleim, testvéreim
és azok családjai is velem örültek és ünnepeltek.
Örökfogadalmam után a marosvásárhelyi közösségbe kerültem, ahol novértársaimmal együtt a Szent Ignác-i lelkiség szellemében éljük mindennapjainkat,
és különbözo pasztorális területeken szolgálunk (egyetemi lelkészség, ifjúsági közösségek, családok).
A tartományi fonöknomtol személyesen kapott küldetésem a Remete Szent Antal plébániára szólt, amely a családokkal,
jegyesekkel, fiatalokkal való közös munkára hívott. A családos közösségek életre hívása, ezek kísérete a legfobb feladatom, d
e minden jóban benne vagyok ami az emberek üdvösségére szolgál. Nagy örömömre szolgál, hogy a plébániánkhoz tartozó
családokban felnott gyerekekkel is rendszeresen találkozhatunk, közösségben segíthetjük egymást a jó Istenhez vezeto úton, a hitéletben.
Most már ötödik éve szolgálok ebben a plébániai közösségben. Sok-sok családos barátom van, akikkel örömben és bánatban együtt vagyok:
láttam gyerekeik születését, imádkoztam és aggódtam vizsgázó és érettségizo gyerekeikért, vigasztaltam oket imámmal és jelenlétemmel.
Mindez számomra is ajándék, mert engem is formálnak szeretetükkel, életpéldájukkal és nagyon sokszor megerosítenek szerzetesi hívatásomban.
Hálás vagyok, hogy e plébánia közösség tagja lehetek és, hogy lelkes munkatársakkal szolgálhatok együtt a jó Isten dicsoségére SZÖSZ.
Erika novér
|